A "B" motor továbbfejlesztése: kompressziója nagyobb, fogyasztása kedvezőbb, miközben teljesítménye az elődjével azonos.
Könnyűfém szelepfedél, számottevően, 12 kilogrammal kisebb súly.
A gyújtáselosztó ekkor már közvetlenül a vezérműtengelyre csatlakozik, a vízpumpát pedig ékszíj hajtja.
A turbómodell kisebb feltöltőt kap, beépített wastegate-tel, melyet a kipufogónyomás helyett a levegőnyomás hajt.
1981 őszén megjelenik az APC (Automatic Performance Control) elektronika, amely a korai feltöltős motorok esetleges hengerfejkárosodási problémáit előzi meg.
1985 szeptemberében a turbóváltozatot intercooleresre alakítják, melynek köszönhetően 10 lóerőt növekszik a teljesítménye.
"16 Valve" motor (1984-1993):
Főbb jellemzői a kettős felső vezérműtengely, a hengerenként négy szelep, a félgömb alakú égéstér, a hidraulikus szelepemelő tőkék, az új befecskendezőelektronika (LH fuel injection), a központi gyújtógyertyák, és természetesen a nagyobb a teljesítmény.
Megjelenésével a nyolcszelepes "H" motor nem tűnt el a kínálatból, de fokozatosan átvette annak helyét.
1988-ban érte komolyabb korszerűsítés, amikoris az egyenletesebb teljesítményleadás és a különösen finom járáskultúra jegyében kifejlesztett új feltöltőket kapott mindkét turbóváltozata.
Legerősebb, Turbo 16 jelzésű kivitelében 160-185, alacsonynyomású (LPT - Low Pressure Turbo) feltöltővel 141-145 lóerő között teljesített. Szívómotorként 125-128 lóerő leadására volt képes, nem számítva a 2117 köbcentisre hizlalt, 136-140 lóerős változatát.